Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram

Facebook ikon Akadálymentes verzió ikon

Biztonságra hangolás - European Road Safety Tunes



A European Road Safety Tunes nemzetközi kezdeményezés célja a fiatalkorúak halálos kimenetelű baleseteinek visszaszorítása (5%-os csökkentése) a résztvevő országokban (Ausztria, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Spanyolország és Magyarország). A projekt időtartama 26 hónap, kiemelt célcsoportja a szakiskolában vagy szakmunkásképzőben tanuló 15–24 éves fiatal közlekedők – ugyanis ez a korcsoport gyakran védtelen közlekedőként vesz részt a közlekedésben. Ebben a korosztályban Magyarországon 2014-ben 1660 balesetet okoztak, ami az összes közlekedési baleset 10%-át teszi ki. A kezdeményezés foglalkozásain keresztül 3500 diákot kíván közvetlenül elérni, további 8000 diákot pedig a médián és a programhoz kapcsolódó művészeti alkotásokon keresztül.


A projekt alapvetően nem információátadásra, hanem érzelmek kiváltására épül, fontos részét képezi továbbá az, hogy magát a célcsoportot különféle aktivitásokba vonja be. A módszertant egy nemzetközi kutatócsoport dolgozta ki, azonban a résztvevő országok szabadon válogathattak a különböző oktatási eszközök közül. A magyarországi partnerintézmény, a KTI Nonprofit Kft. Közlekedésbiztonsági Kutatóközpont összesen húsz műhelygyakorlat megtartását vállalta négyszáz résztvevővel.

A projekt hazai megvalósulása

A programban részt vevő oktatási intézmények a program meghirdetését követően önállóan adták le jelentkezésüket, a bevonni kívánt osztályok, korcsoport leírásával. Annak érdekében, hogy a képzés minél könnyebben illeszkedjen az adott iskola menetrendjébe, a foglalkozások időtartama igény szerint egyszer 45 és háromszor 45 perc között mozgott. A megvalósítás 2016 szeptemberében kezdődött, az eredeti célokat pedig a KTI és résztvevő iskolák messze túlteljesítették: a műhelygyakorlatok száma a tervezett húsz helyett végül negyvenkettő lett, a résztvevők száma pedig meghaladta az ötszázat. Több oktatási intézmény jelezte igényét további foglalkozások megtartására is annak érdekében, hogy tanulóinak minél nagyobb hányadát lehessen bevonni. A foglalkozások a következő városokat érintették: Budapest, Körmend, Cegléd, Kecskemét, és Kazincbarcika.
A foglalkozások felépítése
A foglalkozások módszertana alapvetően három szakaszra tagolódott.

1.    Tények: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos információk bemutatása, kockázatok érzékeltetése.
2.    Alkotás: a közlekedésbiztonsággal összefüggő üzenetek megfogalmazása, ezek felhasználásával művészeti alkotás készítése.
3.    Terjesztés: a tapasztalatok, élmények, valamint az alkotások megosztása a közösségi médián és egyéb platformokon keresztül.

A harmadik szakasz nem képezi szerves részét a foglalkozásoknak, ugyanis ha a képzés megfelelően hatott a résztvevőkre, a létrehozott alkotások terjesztése „magától” következik be.
A sikeres foglalkozásokhoz elengedhetetlen volt az adott csoport oktatóival ápolt jó viszony, ők voltak az intézmények kapcsolattartói is. Az egyes iskolák, osztályok, illetve tanulók szociális helyzete meglehetősen eltérő volt a program országos lefedettségének köszönhetően. A programfelelősök  a képzéseket minden alkalommal az adott körülményekhez igazították, ide értve azt is, hogy az adott diákok milyen területtel foglalkoznak.



A tények

A műhelygyakorlatok a bemutatkozásokat követően egy rövid kérdőív kitöltésével kezdődnek, melyek a résztvevők általános ismereteit és attitűdjét vizsgálják. Ezután egy rövid, a hagyományos előadások formátumát követő frontális oktatás következik, kiegészítő interaktív elemekkel. Ennek fő célja az, hogy felhívja a figyelmet a közlekedés kockázataira néhány, az adott korosztályhoz és diákokhoz megfelelően igazított adat bemutatásával.

A tanulás szociális folyamat, interakció nélkül pedig hatékonysága jelentősen csökken, ezért már ebben a szakaszban is be kell vonni a hallgatóságot kérdések feltevésével, szavazásokkal. Az egyik első, a képzéseken megjelenő ilyen interaktív elem az, amikor a tábla előtt megkérik a hallgatóságot, hogy mindenki mérlegelje, hogy vajon miben fog meghalni. Ebben az életkorban ez egy meglepő, de megfelelő irányítással kezelhető és hasznos reakciókat kiváltó kérdés. Itt ismét megjelenik a pedagógusokkal való kapcsolat fontossága. Fontos tudni, hogy volt-e valamelyik résztvevőnek vagy családtagjának balesete a közelmúltban, illetve történt-e halálozás a családban, stb. annak érdekében, hogy a negatív reakciók elkerülhetők legyenek. A diákok válaszait ezután a táblán rögzítjük, majd következik a második interaktív feladat: valószínűség szerint rendezni az egyes halálokokat. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy a hallgatóságban tudatosuljanak a közlekedés kockázatai, melyek ebben a korcsoportban igen magasak. A diákok – helyesen – gyakran említették például fontos halálokként a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, de abba már nem gondoltak bele, hogy az ő életkorukban ennek bekövetkezte mennyire valószínűtlen, és ezzel párhuzamosan a közlekedési balesetek veszélye mennyivel relevánsabb.

A következő szakaszban a hangulat oldását szolgáló elemek jelennek meg (például a közlekedési balesetekhez kapcsolódó Darwin-díjak ismertetése), melyek átkötésként szolgálnak a többi ismertetendő adatról szóló diagram bemutatásához is (pl. halálozás valószínűsége a sebesség függvényében). Az oktatás hagyományos része ezzel lezárul.

Elméletről a gyakorlat felé
Mivel a további munka együttműködést, csapatmunkát, kreativitást és kezdeményezőkészséget követel, célszerű egy átvezető gyakorlat beiktatása. Ez az átvezető gyakorlat az ún. „kocsmakvíz”. Ennek lényege, hogy minél jobban kimozdítsa a hallgatóságot a passzív befogadó szerepéből. A passzivitás nyilvánvalóan nem kedvez a csoportos alkotómunkának, utóbbi pedig a Safety Tunes Program módszertanában az üzenetközvetítés alapját képezi. A kocsmakvíz koreográfiája a következő: minden résztvevő felsorakozik egy képzeletbeli (vagy helyszíntől függően valós) vonalhoz, majd először egyszerű eldöntendő kérdésekkel az instruktorok az adott személyek preferenciáira kérdeznek rá (azaz nincs „helyes” válasz, csak vélemény). A kérdező mindig jelzi, hogy az adott válaszlehetőségekhez a vonal melyik oldalára kell állni. Ilyen kérdések lehetnek például a következők: Kék vagy piros? Szőke vagy barna? iPhone vagy Android? Kocsma vagy diszkó? Ezek a kérdések az adott hallgatósághoz igazíthatók (pl. az informatikai szakközépiskolában jó kérdés az iPhone vs. Android), így a résztvevők aktivitása növelhető.

Ilyen kérdésekből 2-3 feltétele után (amikor már mindenki belerázódott, és aktív) lassan el lehet mozdulni a komolyabbak kérdések felé, mint például hogy beülnének-e a résztvevők valaki mellé az autóba, ha ivott egy sört (és ha hármat?). Ezzel a módszerrel sokkal nyíltabb reakciók válthatók ki. Az egyes kérdések után a válaszok megbeszélhetők, de szigorúan csak önkéntes alapon. Az adott műhelygyakorlat résztvevőinek számától, illetve hangulatától függően a programfelelősök is bekapcsolódhatnak – válaszaik és magyarázataik segíthetnek abban, hogy „megtörjön a jég”.



Az alkotómunka

A kocsmakvíz végére a hallgatóság készen áll a csoportmunkára. Ennek első lépése egy közös történetmesélés, melynek alapjait rögtön a kocsmakvíz után fektetik le (mielőtt a résztvevők visszatérnének asztalaikhoz). A közös történet a résztvevők kívánságai szerint alakul, de irányítottan. A cél egy olyan történet létrehozása, ami akár a résztvevőkről is szólhatna, és a közös döntések miatt magukénak érzik. A közös döntések meghozatalakor figyelni kell a megfelelő légkör fenntartására (elkerülendő például, hogy az egyik jelenlévő nevét használják, amennyiben ezt az illető nem szeretné). A történetszál kezdeti lépéseinek meghatározása után a hallgatóság csoportokra bomlik, és a képzők segítségével gondolja tovább a cselekményt. Egy lehetséges történetszál például a diszkóbalesetek feldolgozása, ahol dönteni kell arról, hogy a történet hős(ei) milyen alkoholból és mennyit fogyasztottak, autóba ülnek-e, ha igen, bekötik-e a biztonsági övet, stb.



Az egyes történetek kimenetele a képzés helyszíne, a résztvevők kora szerint, valamint a csoportokat alkotó diákok személyétől függően nagyon változatos képet mutatott. Gyakran előfordult, hogy a diákok maguk döntöttek úgy, hogy a főhős életét veszti a közlekedési balesetben. Ezt követően fontos eljuttatni a résztvevőket arra a felismerésre, hogy ez a történet róluk is szólhatott volna. Azt is meg lehet kérdezni például, hogy a történet egyes részei megtörténtek-e már valakivel.

A történetmesélés zárásaként minden csoport megfogalmaz három közlekedésbiztonsági üzenetet, ami a történethez kapcsolódik – ez már átvezetés az önálló kreatív munkához. Ezt követően valamennyi csoport választ egy képviselőt, aki felolvassa a történetet és az üzeneteket, majd rövid közös értékelés és a tanulságok levonása következik.
Ezután a második kérdőívet is kitöltik a résztvevők, majd a megfogalmazott üzenetek és a történet alapján belekezdenek a kreatív munkába, ami az alábbi formákat öltheti: poszter, fénykép, videó, graffiti, rap, slam poetry.

A műhelygyakorlat hátralévő része az adott foglalkozásra rendelkezésre álló időtől függően alakul. A legjobb alkotásokat a programfelelősök díjazzák, illetve a nemzetközi mezőnyben is megmérettethetnek.

Várható eredmények

A program keretében megszervezett műhelygyakorlatok az iskolák visszajelzései alapján sikerrel zajlottak, és mind lezárultak. A kérdőívek alapvetően a képzés előtt/után mérhető attitűdökre fókuszáltak, melyek kiértékelése folyamatban van. A projekt fontos hozadéka a módszertan hazai meghonosítása, kiterjesztése más városok oktatási intézményeire is. Az első reakciók alapján a folytatásra jelentős igény mutatkozna a projekt lejártát követően is, akár valamelyik országos szintű kezdeményezés részeként.

A projekt finanszírozása

A Safety Tunes projekt az Európai Bizottság MOVE/C4-2014/298 sz. kiírása alatt valósul meg. A projekt európai uniós támogatottsága 50%-os; a vállalt feladatok megvalósításához a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatását nyújtja.