Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram

Facebook ikon Akadálymentes verzió ikon

Szülőknek

Gyermekeink biztonsága közös felelősségünk. Az élet számos területén meg kell tanítanunk nekik azt, hogy épségük megóvása érdekében mit kell észben tartaniuk, hogyan kell viselkedniük. A közlekedés és ezen belül a kerékpározás kiemelt fontosságú terület, sőt, a biztonságos közlekedésre nevelés nemcsak feladat, hanem kötelezettség is!

A gyermekek biztonságos közlekedésére való kiemelt odafigyelést két tényező is indokolja. Az első, hogy ők a legveszélyeztetettebb és legsérülékenyebb képviselői a közlekedésnek, másrészt pedig ők lesznek a jövő felnőtt közlekedői, gépjárművezetői. Mindezeken túl a gyermekkornak van még egy rendkívül fontos tulajdonsága: ez a legfogékonyabb időszak az emberi élet során, amikor a tanulás hatásfoka kiemelkedően magas. Ezért nagyon fontos, hogy a közlekedésre nevelésüket minél hamarabb megkezdjük. A gyermek számára egyébként is a szülők az első számú „mintaadók”. A szülők közlekedési magatartása, személyes példamutatása jelentős mértékben meghatározhatja a gyermek közlekedési szabályokhoz való hozzáállását. Amennyiben a gyermek azt látja, hogy a szülő megtartja a közlekedés szabályait, és őt is hasonló szellemben neveli, akkor a pozitív minta tovább öröklődhet.

A gyermekek első igazi járműve általában a kerékpár. A legkisebbek kedvelik a lábbal hajtható kis játékszereket, majd néhány év múlva a görkorcsolya, gördeszka, valamint a roller használata válik a körükben népszerűvé. A kerékpár azonban nemcsak a szórakozás eszköze, hanem a gyerekeknek sok esetben a függetlenség kifejezését is jelenti, sőt, a későbbiekben valódi közlekedési eszközzé is válhat. Éppen ezért fontos, hogy már a legelején a megfelelő szokások rögzüljenek bennük, illetve a kellő képességekkel és szabályismerettel is rendelkezzenek.

Gyermekünk az autóban – gyermekbiztonsági rendszerek

A gyermekek többnyire gépjárműutasként válnak közlekedési baleset áldozatává. Ilyen esetben elsősorban a passzív biztonsági eszközök (gyermekbiztonsági rendszer, biztonsági öv) használatával lehet a súlyosabb sérülést, tragédiát megelőzni. A gyermekbiztonsági rendszerek használatával hetedére csökken a gépjárműben utazó gyermekek sérülési, illetve halálozási kockázata. Fontos tudnivaló, hogy amennyiben olyan autóbaleset következik be, amelyben a gyermek a gépjárműben rekedt, a beszorult gyermeket nem szabad kirángatni, kihúzni (kivéve, ha a jármű ég), mert a nem szakszerű mentés további maradandó sérüléseket okozhat.



Hogyan készíthetjük fel gyermekünket a biztonságos közlekedésre?

A közlekedésre nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A kisgyermekkor az első nagyon fontos időszak. Az egy éves kor körüli baba már kézen fogva sétál az utcán, lábbal hajtós motorjával hamarosan motorozni kezd, s ettől kezdve nagyon fontos, hogy elkezdje megtanulni az utcára és a közlekedésre vonatkozó biztonsági szabályokat.

1–3 éves korig
  • A kisgyermeknek először azt kell megtanulnia, hogy sétánál mindig a felnőtt kezét kell fognia.
  • Amikor már kismotorozni kezd, mindig a járdán kell mennie, soha nem az úttesten. Ha valamilyen oknál fogva mégis az úttesten kell haladnunk, ő menjen a szélén, mi pedig mellette, az úttest belső részén. A gyermeket meg kell tanítani, hogy amikor autó jön, le kell húzódni.
  • Meg kell tanítanunk a kisgyermeknek, hogy az úttest széléhez érve mindig meg kell állni és körül kell nézni!
  • Gyermekünk mellett mindig legyen felnőtt felügyelet, ne hagyjuk messzire elmenni egyedül!
  • Meg kell tanítanunk arra, hogy egyedül nem szabad kimennie a játszótérről!
3–6 éves korig
  • Ebben a korban már elkezdhetjük megtanítani neki a közlekedési szabályokat és a közlekedési jelzőtáblák jelentését (pl. a zebránál mindig megállunk, körülnézünk, a közlekedési lámpa jelzései).
  • Mivel ebben a korban már ügyesen és gyorsan biciklizik, meg kell tanítanunk őt az elővigyázatosságra: ne hagyja el a felnőttet látótávolságon kívül, álljon meg az utcasarkoknál, csak a járdán biciklizzen.
  • Görkorcsolyázáshoz és kerékpározáshoz mindig viseljen bukósisakot!
Közlekedés önállóan

20–30 évvel ezelőtt még általános volt, hogy a 7–8 éves gyermekek már egyedül sétálhattak az iskolába és vissza, manapság azonban még a nagyobb gyerekeket is inkább elkísérik vagy elviszik a szülők. A gyermek önálló közlekedésének bevezetése nem életkor, hanem a személyiség érettségének függvénye. A túlzott aggódás éppúgy nem tesz jót a gyermek önállóságának, mint ahogyan veszélybe sodorhatja a nem megfelelően előkészített önálló közlekedés.

5–7 éves korban, amikor a gyermek már tisztában van a közlekedés szabályaival, kisebb, már ismert utakat megtehet önállóan is. Például átsétálhat a szomszédba (először még követni kell szemmel, hogy rendben átér-e); ezek a kisebb feladatok segítenek felmérni, hogy mennyire elővigyázatos a gyermek, mennyire lehet megbízni az ítélőképességében, és növelik az önbizalmát is.

Első osztályban, amennyiben az iskola legfeljebb kétsaroknyira található, és a gyermek már jól ismeri az utat, a második félévben már hazasétálhat egyedül iskola után (világosban). Az iskolába reggel jobb bekísérni azért, hogy ha egyedül megy, és útközben valami feltartóztatja, ne késsen el. Az első önálló hazasétálást megelőzően többször járjuk végig közösen az utat, és beszéljük meg a lehetséges veszélyforrásokat, valamint a teendőket.

Második osztályban, ha az iskolába vezető útvonalat már jól ismeri, és az legfeljebb 15 percnyi sétatávolságra van, már hazasétálhat iskola után egyedül a gyermek, de sötétedés után még ne jöjjön haza egyedül.

8–9 évesen már 1–2 megállót is megtehet egy járművel a számára ismert útvonalon úgy, hogy korábban többször megtettük közösen az útvonalat, és ismeri a közlekedés szabályait.

Felső tagozatban már nagyobb önállóságot adhatunk a közlekedés terén, de ezt fokozatosan vezessük be, és ne hagyjuk rá teljesen a gyermekre, hogy mikor hova megy; beszéljünk vele mindig őszintén, és tanítsuk meg rá, hogy mindig tudassa, hová megy, és mikor jön haza.